hánykolódni, vergődni mindenki tud. Élni a valódi lehetőséggel: a szabadsággal, csak kevesen.
. miért könnyű kibillenni, és miért nehéz egyensúlyozni?
Minden a világon mozgásban és változásban van. Semmi sem örök, semmi sem állandó. Minden születik majd elmúlik, e két végállapot között pedig folyamatosan alakul. Könnyű kibillenni, mert a változás hullámtermészetéből adódóan semmi sem stabil, semmi nincs “befagyva, kővé dermedve”. Minden a világon vagy fejlődik, vagy formálódik. És minden a világon külső hatás(ok)ra teszi ezt…
Amíg az érzelmeink hajóján nem a kormányosok, hanem csak az utasok vagyunk, addig mi magunk is csak sodródunk a sorsunk tengerhullámain. Arra vergődünk, amerre dobnak bennünket a habok: egyszer fenn, másszor lenn…
Az egyensúly, a harmónia nem jelent mást, mint a bennünk fodrozódó érzelmek kisimítását, a zsongás elcsendesítését.
Fontos ugyanakkor tudni, hogy az egyensúlyi állapot nem afféle sziget, amire “kimászva” minden gondunk és bajunk egyszerre és végérvényesen megszűnik, ahol csak süttetni kell a hasunkat a napon…
A belső béke állapotát – mivel a világmindenség rendje az állandó változás – a bennünk végbemenő érzelmi viharokat is, csak önmagunk folyamatos egyensúlyban tartásával lehet fenntartani.
Igen, a kiegyensúlyozottság állapota csak akkor, és addig tud fennmaradni, amíg mi magunk fenntartjuk azt, és nem engedjük bele magunkat ismét az érzelmi hullámtörésbe.
. a hajóskapitány
Mindannyian az élet-sors tengerén hajózunk. Akiknek vitorláik sincsenek, azokat csak lökdösi a sors, hánykolódnak az érzelmeiktől rángatózva. Ha te szeretnéd irányítani a hajódat, akkor meg kell fogni az evezőt, a vitorlát és folyamatosan tartani az irányt. Folyamatos odafigyeléssel és tevékenykedéssel jár, az igaz
A tenger hullámzása “kijavíthatatlan”, a szél fújása “visszafordíthatatlan”, ezért anélkül kell keressük ezt a belső békét, hogy bármit is elnyomnánk, visszafojtanánk, vagy a szőnyeg alá söpörnénk.
a belső békét csak akkor találhatjuk meg, ha először elfogadtuk, hogy a szél fújása “visszafordíthatatlan”, a hullámok természete “kisimíthatatlan”. Ezután megfigyeljük a szél és a hullámok irányát, intenzitását és ezen ismérveket figyelembe véve alakítjuk a vitorlát és fordítjuk a kormánylapátot.
Ha felismertük, hogy nem küzdhetünk ellenük és szolgává sem tehetjük a belső természet(ünk) erőit, akkor megvan a lehetőségünk rá, hogy együttműködővé tegyük az érzelmeinket az értelmünkkel. Összehangoljuk a lelkesedést a bölcs belátással.
Az egyensúly állapotához, hogy a hajód kapitánya legyél – míg a tenger el nem simul, a viharok el nem állnak – tehát folyamatosan tartanod kell egyik kezeddel a kormánylapátot, a másikkal a vitorla árbócát, így az egyensúly megteremtéséhez nem az ellazulás, hanem pont, hogy az “összpontosítás” a Tudatosság vezet majd…
TeaSzellem 