Elméd, értelmed azaz, a szellemiséged: folyton kutat, figyel, raktároz és reagál. Összefüggéseket keres, kirakókat illeszt össze: kombinál. De a szellem, míg ki nem szabadítod, csak egy aprócska palackban, a kupádban “éli világát”.
Az állatok, csekély értelmükkel beleragadtak, megálltak (megállapodtak) az ösztöneik állapotába. Ösztöneik bábjaként rángatózva élnek. Az emberben a szellem, a magas-értelem megfogant, már rálát ösztöneire. Kategorizálta, kielemezte és érzelmeknek nevezte el azok részeit.
Míg a Tudatoddal fel nem szabadítod, addig szellemed a kis palackban, csupán az érzelmek, az alapösztönök rabjaként tengődik: Minden értelmeddel a vágyaidhoz vezető ösvényt keresed, azt a kötelet fonod, amivel az akadályokon átkelve boldogságodhoz közelebb jutsz. Eszközöket készítesz, amivel könnyebb és több lesz a hasznod. A szavakat, a tested úgy forgatod, hogy partnered meggyőzd…
… amíg tehát az értelmedet pusztán a vágyaid kielégítésére használod: addig csak egy értelmes állat vagy te is, aki az ösztöneit már nem csak zsigerből, hanem szándékosan, értelmed közreműködésével igyekszik kielégíteni.
A tudatod viszont tudatja veled a lehetőséged: hogyan válhatsz hernyóból pillangóvá: hasonkúszás, zabálás helyett, hogyan lehet életed könnyű rebbenés. Hogyan legyél Ember, és hogyan vesd le majom bőrtönödet.
A művelet pedig végtelenül egyszerű és könnyű. A nehézséget az okozza, hogy a palackba zárt szellem, egyáltalán nem szenved, mert fogalma sincs róla, hogy a világ (a palackon kívül mennyire) végtelenül nagy. Megszokta már, hogy kuporognia kell az érzelmektől határolt falak között. És az igazság az, hogy jól is érzi magát a palackban… Ahogyan a hernyó is élvezi, hogy falhat, a szellem is a palackban, pusztán saját hasát tömi: önző érdekeit követi és nem lát tovább a korlátainál…
TeaSzellem 