- az egyetlen eszközünk, ami tisztán – önérdek nélkül – kapcsol minket össze a külvilággal, az eseményekkel és egymással. A tudatnak nincs sem célja, sem értékrendszere, sem motivációja, sem vágya. A tudat, csak tisztán tudatja velünk a valóság tényeit.
- Az érzelmeinktől vezérelve arra tartunk, amerre a szívünk vezet.
- Az értelmünktől vezérelve arra tartunk, amerre hasznos. Mindkét esetben Önző az érdek.
- A tudat a tapasztalatokon alapuló felismerésekből festi elénk a valóságot…
- A tudat: a bölcs belátás előcsarnoka.
A kezdetleges állatok tudata, az ösztön. Az ösztön, az ösztönös tudat. A tudat, ekkor még csak pont szerű. Egyetlen apró pötty. – A tudat tudja és tudatja a “gazdatesttel”: Létezel. Ez az egyetlen felismerés, amibe kapaszkodhatsz. Ragaszkodj hozzá: Maradj életben.
A központi idegrendszerrel – azaz fájdalommal és gyönyörrel – rendelkező állatok tudata a szabad akarattól még mentes, mert minden szándékuk vágyakkal van megtelve. A gyönyör felé, és a fájdalomtól elfelé tartanak… – A tudat tudja és tudatja a “gazdatesttel”: Létezel és érzel fájdalmat: ez a tested sérülése, és érzel gyönyört, ez a tested kényeztetése. Ez a felismerés, amibe kapaszkodhatsz. Ragaszkodj hozzá: Maradj életben, élvezd és kerüld a fájdalmat.
Aztán a tudat tovább tágul.
Az Én-tudat már kiterjed a közvetlen környezetemre: az utódom is én vagyok. Gondoskodom róla. Aztán tovább tágul: a közösség, melybe tartozom: falka, vagy csorda. Összetartunk. Egy az érdekünk: a túlélés.
Aztán a tudat továbbnyílásából megszületik az értelem, és innen az út felgyorsul.
A tudat, mely társult az értelemmel:
- néz, és lát
- ÉSZRE-vesz
- felismer
- bele és belát
- miközben szüntelenül néz és lát…
. és a tudat
tovább tágul, mert emlékszik: megőrzi a régmúlt eseményeit,
tovább tágul, mert következtet az értelem: Az időben mostmár tágabban van a jelen. Múltat és jövőt jelenbe hoz. Időtől szinte függetlenné lesz…
A tudat, az élők folyamatosan erősödő lámpafénye, mellyel az ismeretlen sötétségébe világítunk magunk elé. Amit ott látunk: az a valóság, de amit meglátunk belőle, az a belátásunktól függ. Mert hiába világítunk a sötétbe, ha közben a szemünket eltakarjuk…
és ez a fény sem nem jó, sem nem rossz. A fény, csak úgy világít az éjszakában, mert az élet lángja már csak ilyen.
TeaSzellem 