Valami zaj mindig van a fejben: gondolatok zavarognak, kavarodnak körbe, az elme, mint ragadozó a prédáját; úgy űzi témáját. Hol csak játszik vele, hol szenvedélyesen követi. A fejben pedig a zaj, úgy tűnik: szűnni nem akar.
Pedig a belső csönd: feloldoz, elsimít, bölcsé tesz: A belső csönd így: a születendő bölcsesség bölcsője lesz…
Szétszórtság, zavarodottság, túlvállalás, érthetetlenség… Mind-mind az elmét; a gondolkodást űzi útvesztőjébe. Az elme pedig kétségbeesetten keresi a kiutat a biztonságot: (meg)érteni vágyik… Mivel azonban logikusan próbálja megérteni a helyzetét, ezért hajlamos még jobban belebonyolódni. Mert az érzelmi viharokat nem lehet az értelem hálójával befogni.
A belső csönd lesz az a lehetőség számunkra, amikor végre egy picit Önmagunk lehetünk Önmagunkkal Őszintén, hogy a csöndben kipucoljuk a Gond/jaink/olatainkat.
A belső csönd a szellemünknek – azaz az értelmünknek, olyan, mint az alvás a testnek. Kikapcsol, kipihen, regenerálódik.
. a gondolat könyvtár
Képzeld el, hogy az elméd egy hatalmas könyvtár, benne rengeteg már megírt és folyamatosan írásban lévő könyvek sorakoznak. Ha rend van ebben a könyvtárban, akkor könnyen és gyorsan megtalálod a szükséges irományokat, azonban, ha összevisszaság van, akkor az zavarodottá tesz.
Talán ideje lenne rendet rakni, leporolni, szelektálni…
. maradj csöndben
Csöndben maradni, nem azt jelenti, hogy ne beszélj, hanem hogy amit mondasz, az a belső csendedből szólaljon meg. Mert ha bennünk (hang)zavar van, abból kintre is csak az érthetetlen, vagy bántó zaj jön. Ha viszont bennünk csönd van, akkor a csönd rendezettségéből kintre is a tiszta gondolatok jutnak.
A csönd pedig nem próbálja meg elnyomni, túlharsogni a külső zaj-zavart. Nem akar mindenáron önérvényesíteni. Lehet, hogy nem hallanak meg bennünket, ha nem ordítunk? Teljesen biztos.
Aki pedig halkan szól, azt figyelemre sem méltatják az üvöltözők. Ez is tény.
A csönd, ugyanis nem arra való, hogy túlharsogjunk másokat, sem arra, hogy az akaratunkat érvényesítsük.
A csöndben “csupán” ÖnMagunkra találhatunk, megőrizve minden Emberi méltóságunkat. Méltóságunkat, hogy embernek nevezhessük magunkat.
TeaSzellem 