akarok és szeretnék
a megszelídített, tiszta szabad akarat, amikor elengedi a fojtogató görcsös ragaszkodástát, szorítást: megszűnik akaratnak lenni és szeretnékké szelídül.
Amíg akarunk, addig ösztöneink rabjaként minden cselekedetünket a vágyainktól függően tesszük, vagy éppen nem tesszük. Addig a szabad akarat csupán annyit jelent: hogy akarnunk szabad. Szabadon vágyódhatunk, és szabadon sodródhatunk a vágyaink hullámtengerén: hol fenn, hol lenn.
Az akarat felszabadítása pedig,
amikor az akarok vágya szeretnékké szelídül, akkor a (nekem) kell-ből: szeretnék lesz. És, ha már nem kellenek a dolgok, események, emberek, hanem “csak” tisztán szeretjük őket, akkor már nem akarjuk: kisajátítani, birtokolni, elvenni: Nem görcsösen markova ragaszkodunk, hanem gyengéden érintve simogatjuk: akkor marad a dolgok fölött való gyönyörködés a birtoklás helyett. És amikor megtanultunk gyönyörködni, akkor magától megjelenik a hála is. Hála, hogy mindennek a gyönyörűségnek egyetlen pillanatra a részesei lehettünk.
A Tudatunkkal képesek vagyunk magunkban egyensúlyt teremteni. Ebben az egyensúlyi állapotban pedig lehetőségünk nyílik az akaratunkat felszabadítani: szeretetté szelídíteni.
És ezzel a Lehetőséggel érdemes Élni.
… és ennyi.
.de tovább is van, mondjam még? 🙂
TeaSzellem 