A lélekzet, a lelkesedés tartja életben a testet és a szellemet. Az élet, az utolsó kilehellettel ér véget.
A lelkünk nem egy “valami” bennünk, nem a miénk, nem rendelkezünk vele. Nem birtokoljuk, mert ha sokáig benttartjuk, vagy nem veszünk belőle, akkor megfullandunk. A lélek az Élet szabad áramlása az Élők között: Külön-külön senkié, de egyszerre mindenkié.
A lélekzet köt össze minden lélekzőt egymással: Egymás lehelletét szívjuk be, és a Magunkét adjuk ki a közösbe kilélegzéskor. Egy levegőt szívunk: ez az egy lélekzet köt össze bennünket Élő lélekző Lényeket.
. a lélekzet útmutatása
Ahogy a légzésed működik, úgy érdemes élni is:
Könnyedén magadbaszívod, átjár, megérint s kiengeded. S, amíg élsz, ezt ismétled. Olyan, mint egy szüntelen simogatás. Nem tartod meg (bent), és nem is zárod el sem magad, sem mások elől.