A testünket általában (többé-kevésbé) “karbantartjuk”.
- Van aki figyelmet szentel már a táplálék bevitelre is. Nem mindegy ugyanis, hogy mit és hogyan eszünk, legalábbis az EGÉSZségünk szempontjából.
- Vannak, akik sportolnak, azért, hogy edzett(ebb)ek legyenek és/vagy hogy jól “működjön” a testük.
- Vannak, akik a külsőségeket is ápolják: ékszerelik, kifestik, hidratálják lakkozzák, nyírják, kenik, díszítik… Mert úgy érzik magukat jól a bőrünkben, és/vagy fontosnak tartják, hogy külső megjelenésükben láttassák belső “elképzeléseiket”, hovatartozásukat, érzéseiket…
- De amit jó eséllyel mindenki művel, az a tisztálkodás. Tetőtől talpig, lezuhanyozunk, fürdünk, megmosakszunk.
A szellem és a lélek is pontosan ugyanezen elvek szerint működik rendesen, vagy rendetlenül. Csak ezekről vagy nem tudunk, vagy nem érezzük szükségét hogy foglalkozzunk velük, pedig akárcsak a testünknek,
. pontosan ugyanúgy szüksége van a szellemnek és léleknek is
- táplálékra
- edzésre, fejlesztésre
- gondozására, díszítésre: az önkifejezésre
- és tisztításra, tisztulásra is
Különben a szellem és a lélek is elhízhat/elsorvadthat, túlfeszülhet/elgyengülhet, túltöltődhet, jelentéktelenné válhat, bemocskolódhat, elzáródhat… – pont úgy mint a test esetében ha nem tartjuk megfelelően karban mindhárom “részünket”.
. Viszont azt is nagyon fontos tudni, hogy: A szellemünk, lelkünk és testünk nem három különböző “dolog”, nincs három különböző dimenzióban. Egymás nélkül nem létezhetnek, tehát: összetartoznak: Hármas/águk: egy Egységként alkotja az embert.
E három “részünk” egyszerre van jelen időben és térben: ugyanakkor, ugyanott.
Amikor például fáj valamink, akkor a fizikai testünket ért fájdalom eltorzíthatja a józan ítélőképességünket , akár a közérzetünket is. A fizikai behatások tehát kihatnak a gondolatainkra (szellemünk) és hangulatainkra (lélek) is. Ugyanígy: ha lelkesek, boldogok vagyunk, akkor a szellemünk szebbnek látja a világot (önmagunkat is beleértve), testünk pedig “könnyeddé” válik…
. e hármasságot kell egyensúlyba tartanunk
Ehhez az egyensúlyi állapothoz úgy jutunk, ha
- először, a testet a lelket és a szellemet külön-külön is karbantartjuk (tápláljuk, fejlesztjük, tisztántartjuk). Hiszen az egyik szenvedése a másik kettő “le-hangolódását”, míg a helyes működése a “fel-hangolódásukat” vonzza magával…
- másodszor pedig a testet, lelket és szellemet egymással is összehangolva: Egyetlen egy Középső Súlypontra helyezve kell egyensúlyba tartani őket: amivel ugyanakkora jelentősséget/fontosságot/szerepet tulajdonítunk mindhármuknak, és így ugyanakkora odafigyelést/gondoskodást szánunk mindhármukra, egyiket sem “túltolva” egyiket sem elhanyagolva. Mindhárom területünk ugyanannyit nyomjon a latba.
. A test/lélek/szellem hármasságának közös metszéspontja: a Tudat. A Tudatunk, az Egyetlen középpontunk, amelyen (ki)Egy/en/súlyozhatjuk Mag/unkat.
Képzeljük el, hogy a testi, lelki és szellemi jellemzőink egy háromkaros mérleg egy-egy kosarában vannak. A Tudatunk, az középső súlypont, amely a három kar (hármas-ág) középső (metszés) pontja.
A tudat szavunk jelentése az elme, értelem szinonimáján jóval túlmutat. Igeként használva a tudat jelentése: közöl, üzen. TUD/AD Na de ki tudat kivel, mit és miért? Ez már egy teljesen másik történet. Bővebben a Tudatról itt olvashatsz >>>
Itt és most, maradjunk az eredeti mederben:
A Tudat tehát: az középső egyetlen pont, amin a test/lélek/hármas-ágat ki lehet egyen-súlyozni:
- . a test tudatos művelésével tehető a test egészségesebbé, hatékonyabbá. Ez a test-tudatossága.
- . a lélek tudatos művelésével tehető a lélek szabadabbá, könnyedebbé. Ez a lélek-tudatossága.
- . a szellem tudatos művelésével tehető a szellem: bölcsebbé és kreativabbá. Ez a szellem-tudatossága.
A tudatosság szerepe mindhárom esetben ugyanaz: nemesedni, művelni, építeni ÖnMag-unkat úgy, hogy egyik “részünket” sem helyezzük a másik elé/mögé, egyiknek sem tulajdonítunk több/kevesebb jelentőséget. A tudatosság az a középpontunk, ahonnan kiegyensúlyozhatjuk:
- testünket / lelkünket / szellemünket egyenként külön-külön is, és
- hármonizálhatjuk együtt is őket, hogy mindhármuk egyenlő súlyt/szerepet töltsön be az életünkbe.
. miért van szükségünk a test a lélek és a szellem ápolására, karbantartására, fejlesztésére is?
Igazából nem szükségünk, hanem lehetőségünk van. Az ember, rendelkezik aTudattal: amivel láthatja a múltat (emlékszik), sejti a jövőt (következtet) és felfogja a jelen pillanatban betöltött szerepét is. Míg az állatok akaratát ösztöneik tartják fogva, az ember akarata szabad lehet. Az embernek megvan a lehetősége, hogy az ösztöneinek láncaitól megszabadulva, az akaratot “megszelídítse” felszabadítsa. A Tudat a kulcs az ösztönök lakatához…
.tovább is van, mondjam még? 🙂
TeaSzellem 